Reggel megint meggyőződtem arról, hogy teljesen rendben volt a szálloda, ahol végül szobát kaptam (ajándékcsoki a párnán, kávé/tea, vízmelegítő). A földszinten több szobás hall volt kandallóval, régi bútorokkal, festményekkel, nagyon hangulatos, és reggelre is kiadós ír reggeli járt (tojás, szallona, bab, virsli, vmi hurkaszerűség, pirítós, müzli, joghurt(!), jam), szóval féláron is lehet találni jó helyet Dublinban egy kis szerencsével.

Ma még délelőtt egy kis séta  (és persze kis vásárlás is) volt a program a városban. Mesivel és Annelivel nyakunkba vettük Dublint még utoljára, és míg nem nyitottak ki a boltok, igyekeztünk felfedezni a város azon részeit, ahol eddig nem jártunk. Megnéztük újból a Trinity College-t, ami most nem volt annyira zsúfolt, mint hétfőn, amikor újdonsült hallgatókkal volt teli az udvar. Ezután megtekintettük a miniszterelnök hivatalát és a Merrion Square Parkban is sétáltunk egyet.

The Spire (tű) - milleniumi emlékmű

Trinity College (több száz éves egyetem)

a miniszterelnök hivatala

Merrion Square Park

Sajna kora délután indult haza a gépem, így búcsút kellett vennem a lányoktól és Írországtól :(. Megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot, remélem így is lesz, én legalábis majd igyekszem. Végülis az egész túra célja és legnagyobb hozománya a kapcsolatépítés volt, ami szerintem remekül sikerült. Na meg végre megvalósult az álmom, kijutottam Írországba. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem most jártam itt utoljára. Legközelebbre egy nagy körutat tervezek, már vannak is tippjeim merre mennék, de ez még a jövő zenéje.

Gyors kicsekkolást követően elhurcolkodtam az aircoachoz, majd a reptéren számos kézipoggyásszal megrakottan (vhogy mindig több cuccot sikerül hazavinnem az útjaimról, mint amennyivel érkeztem), még a reptéri üzleteket is végigjárva, repülőre szálltam, és ritka sima utat követően este megérkeztem Bp.-re, majd 10-re Békéscsabára.

Otthon, édes otthon.