Budapestről 7:10-es indulással, gyors amszterdami átszállással otthoni idő szerint este 19:20-kor érkeztünk Chicagoba (a bejutás egyszerű volt, nem nagyon kérdezősködtek, bár nálam sikeresen lefagyott a rendszer, ezért újra fel kellett venni az ujjlenyomataimat és a fényképemet:).
megérkeztünk :)
Az időeltolódás miatt itt 7 órával korábban van, ezért még a fél nap előttünk állt. Miután lepakoltunk a szálláson (Chicagos’s Essex Inn, ahol a 10.-en lakunk, egész jó kis szobánk van), elindultunk felfedezni a környéket.
A hotel a Grant Park mellett van a belvárosban, a Michigan tó közelében, nagyon kellemes környezetben, az úti könyv szerint a város egyik legszebb utcájában. A szobánk ablakából rálátni a tóra, a Planetáriumra és a Field Museum of Natural History-ra, ahol most nagy kalózos kiállítás van, és áll előtte egy hatalmas dinoszaurusz csontváz hokimezben (Sue, a valaha is talált legteljesebb Tyrannosaurus Rex csontváz a múzeumban van kiállítva). Sok a turista erre, de a helyiek is szívesen jönnek le a tópartra. Ha csak ennyit látok Amerikából, azt gondolnám, milyen sportos nép ez az amerikai, hiszen itt mindenki fut, biciklizik, gyalogol, egyébként még homokos strandok is vannak, néhány elszántabb versenyző be is merészkedett a vízbe, mi csak konstatáltuk, hogy elég hideg. Egyébként elég szép időnk lett, kisütött a nap is, de azért fürödni még elég hideg lett volna.
sok a lovas szobor errefele
a bal szélső épület, Essex felirattal a tetején a szállodánk
Field Museum
nem is olyan mély
Buckingham Fountain
Ja, és a másik közkedvelt elfoglaltság itt a tóparton, a házasodás. 10 méterenként esküvői fotózásokba és limuzinokba botlottunk. Itt aztán nem várnak sokáig a házassággal, szerintem egyik pár sem volt 20 évnél idősebb. A násznép is kiöltözik elegáns ruhákba és fényképezik egymást.
Jó nagy sétát tettünk, megettük az első hotdogot is, amit sikerült jó csípős cuccal teleraknom, kis híján leégette a számat, úgyhogy egy darabig biztos nem eszek ilyesmit. A tópartról egyébként nagyon szép a kilátás a felhőkarcolókra, amik között egyenesen eltörpül a mi 15 emeletes szállodánk: ami otthon toronyháznak számítana, az itt szinte alig látszik ki a többi ház közül.
Estére jól elfáradtunk, ezért már este 8-kor kidőltünk, nem tudom mikor volt utoljára, hogy ilyen korán ágyban voltunk :).
