Hétfőn megint továbbrepültünk, az úti cél Los Angeles volt. Azaz csak repültünk volna, mert mire kiértünk a reptérre, kiderült, hogy törölték a járatunkat. Szerencsére elég sűrűn járnak Phoenixből Los Angelesbe a járatok, így átraktak egy másikra, de így is vagy 4 órát dekkoltunk a reptéren. Egyébként a kiírás szerint szervízelték a gépünket, úgyhogy ha vmi gond volt vele, akkor jobb is, hogy nem azzal mentünk. Aztán csak elrepültünk, de nem igazán élveztem azt az 1 órás utat. Kis gép volt, 50 férőhelyes, le- és felszállásnál nagyon dobálta a szél. Megkönnyebbülés volt leszállni végre.
A megpróbáltatásaink ekkor még nem értek véget, ezután kellett még felvennünk az autót, amit erre a hétre foglaltunk. Az autókölcsönzős tag enyhén ellenségesen viszonyult hozzánk. Ági régi típusú jogsiját és a nemzetközi jogsiját gyanakodva méregette, aztán elővett egy mindentudó könyvecskét, amiben benne volt minden ország és azok hivatalos okmányai, és abban már az új fajta kártya alakú jogosítvány képe volt, a régié nem. Aztán lapozgatta a könyvet és Hong Kongnál állt meg, utána már azt az oldalt nézegette, meg az én nemzetközi jogsim adatait kezdte összevetni Ági személyijével. Persze nem stimmelt neki semmi, hiába mondtuk, hogy az egy érvényes jogosítvány. A végén még mindig kétkedve azt mondta (nagy kegyesen), hogy jól van, odaadja az autót, de csak egy sofőr lehet, azaz én nem vezethetek, mert rám nem engedett biztosítást kötni, anélkül meg kockázatos lenne, ha véletlenül történik vmi.
Viszont ami jó volt ebben az egész autóbérlésben, hogy a kiválasztott kategórián belül lehetőség volt arra, hogy azt a kocsit válasszuk, amelyik csak tetszik. Fontos szempont volt, hogy nagy legyen a csomagtartó, hogy beleférjen a 4 bőrönd, meg azért szerettünk volna minél jobb kocsit, ha már választani lehet. Így esett a választásunk egy fehér Pontiac G5-re, ami ráadásul középen volt, de segítettek kiállni vele belülről, úgyhogy most ő lesz az útitársunk az elkövetkező napokban.
Az előbbi események miatt nem sok időnk maradt Los Angelesre. Egyből a Rodeo Drive-ra mentünk, sétáltunk kicsit. Hollywoodra már nem jutott időnk. Santa Monicára viszont még pont kiértünk naplemente fele.
Aztán indultunk is tovább Santa Barbarára, ahol 2 éjszakát maradunk majd. Majdnem két óra volt az út, úgyhogy elég későn érkeztünk meg.
az új szobánk
kilátás az erkélyről (lagúna a szálloda udvarán)
