Másnap, ahogy megérkeztünk Vegasba, jó sokáig aludtunk, aztán elmentünk vásárolni persze, hogy tovább gyarapítsuk pólógyűjteményünket. Az utcán napközben nagyon nagy a hőség, legalább 40 fok volt, ha nem több. Még szerencse, hogy a legtöbb szálloda össze van kötve, így át lehet menni egyikből a másikba, anélkül, hogy megfőnénk az utcán. Este a Bellagio Hotelbe vezetett az utunk, ahol jegyünk volt a Cirque de Soleil O című előadására. Egy hatalmas színházteremben volt, az előadás központjában a víz állt, műugrók, szinkronúszók, artisták, meg bohócok is voltak benne (magyarok is: Supola Zoltán és Lengyel Imre, meg kettő másik, akiket nem ismertünk). Nagyon látványos volt a színpadtechnika, ahogy medencét alakítottak ki a színpadon, változtatták a mélységét, majd hirtelen eltüntették, a zene, a koreográfia világszínvonalú volt, szóval érdemes volt megnézni. Egyébként több előadása is van a Cirque de Soleilnek itt Vegasban (Ká, Love, Zumanity), állítólag 99 %-os nézettséggel játszanak, ami magáért beszél.
Cirkusz után még benéztünk a Caesar’s Palace-be, a Mirage-ba, a Treasure Islandbe és a Wynnbe kaszinózni kicsit. Áginak továbbtartott a nyerőszériája (ami annyit jelent, hogy kb. visszanyerte, amit eljátszott), én is nyertem párszor, de inkább vesztettem. Mondjuk csak olyan automatákkal játszottunk, ahol 1 cent a tét és egyszerre 1 dollárral, szóval túl nagy veszteség azért nem ért szerencsére.
Utolsó napunk igencsak mozgalmasra sikeredett a szerencsejáték fővárosában. Kezdődött azzal, hogy délelőtt helikopteres kanyontúrára indultunk. Mehettünk volna Hawaii-ra is, mert a helikoptertársaság oda is szervez utakat, de inkább maradtunk a Grand Canyonnál. Indulás előtt lemértek minket, aminek az lett az örömteli eredménye, hogy Ágival elöl ülhettünk a helikopterben, mivel könnyűnek találtattunk, ellenben a velünk együtt utazó háromfős nagyobb darab családdal. Hiába az amerikai gyorskaják, egyelőre még tartjuk a formánkat szerencsére :)
A Canyon felé menet elrepültünk a Lake Mead felett, aminek nagyon szép kék vize van, ellenben a Colorado folyóval - ami beleömlik - és igencsak barna. Jó volt ez a helikopterezés, számomra kevésbé félelmetes, mint a repülő, talán mert nem olyan magasan repültünk és nem volt turbulencia sem. Bár az a kb. 40 perc elég volt belőle, mert odafele eléggé sütött be a nap, jó meleg volt, és légkondi viszont itt nem volt. Berepültünk a Canyon pereme alá, bár túl hosszan nem lehetett menni, lévén természetvédelmi terület, de kameráztam és fényképeztünk is jó sokat és a lényeget így is láttuk, ami tényleg lenyűgöző volt.
A Canyon megtekintése után egy igazi vadnyugati ranch mellett szálltunk le, ahonnan lovaskocsival vittek minket a ranchig. Ugyanis ez afféle cowboyos kanyonlátogatás volt. Először kaptunk ebédet, ami nagyon finom volt, mellé gitáron játszott és énekelt az egyik cowboy jó kis country dalokat, ami nagyon tetszett. Ezután jött a fakultatív western lovaglás, amire mindketten jelentkeztünk. Ági egy szürke, én egy sárga lovat kaptam, és sétalovagolni indultunk a közelben. Libasorban mentünk, elöl-hátul cowboyos kísérettel, csak lépésben (sajnos nem lehetett gyorsabban menni), de a táj szépsége, meg egyáltalán a western stílus élménye miatt így is nagyon megérte a lovastúra. Egyébként említettem a cowboyoknak, hogy tudok lovagolni és lovam is van, szerintem ennek köszönhettem, hogy azt a lovat kaptam, amit a leginkább idegesítettek a valódi és láthatatlan legyek és szúnyogok, ami miatt folyton rázta a fejét és hajtotta el őket, ha voltak, ha nem :)
Lovaglás után még láthattunk egy tűzpárbajt a cowboyok előadásában, ami szintén felidézte a westernfilmek hangulatát, na meg az egész ranch ilyen régimódi stílusú volt, tényleg, mint a filmekben. Amúgy tök nagy szerencsénk volt az időjárással, mivel pont ekkor beborult, tiszta felhő volt az ég (még esett is kicsit!), szóval nem volt nagy hőség egyáltalán, viszont még időben visszaértünk mielőtt elég nagy szélvihar kerekedett, amit helikopterben vagy lovon ülve nem szívesen szerettem volna megtapasztalni. Visszafele még elrepültünk Vegas felett, megnéztünk a híres Stripet, a szállodasort madártávlatból is.
A kanyonlátogatás után aludtunk egy nagyot, rápihentünk az estére, amikor is a szokásos kaszinózás mellett egy újabb előadásra váltottunk jegyet. Ami a kaszinót illeti, így a végére az én szerencsém is megjött, egy este alatt 12 dollárt nyertem, szóval szerencsére nem volt tiszta veszteség a félkarúakkal való találkozásom.
Egyébként ma este a Parisben, a Planet Hollywoodban és az MGM-ben tettük próbára a szerencsénket. Na meg jártunk az Excaliburban, ahol is az említett előadást követően ez a kép készült rólunk, ami azt hiszem magáért beszél :).
