Amerika visszainteget

A reptérre Ági egy neten megismert barátja, István jött értünk. Van egy 1993-as évjáratú cabriója, azzal furikázott minket egész nap:) Ő már 8 éve kinn él Amerikában, 2 éve dolgozik Bostonban, s vállalta egy napra az idegenvezetésünket. Jó fej volt, tetszett, hogy a saját szemszögéből mutatta meg a várost, így nemcsak turistaként jártunk Bostonban, hanem láttuk, azt is milyen ott élni. Hát bevallom, nekem ez a város tetszett eddig az egyik legjobban. Nagyon barátságos, tele van parkokkal, vannak folyók, szigetek, félszigetek, óceánpart, a belvárosban lehet sétálni, sok az étterem, pub, a rendezvény, van utcazene, egy rakás egyetem, ezért diákok is vannak szép számmal, szóval szerintem tök jó lehet itt élni.

 

Először elmentünk egy jó kis reggelizős helyre, ahova az egyetemisták is járnak (van hogy pizsamában:), mivel a nagy rohanásban a kaja kimaradt. Érdekes és kiadós volt a rántottás, virslis, babos burrito reggelire, bár Vegasban már ettem hasonlót, csak akkor mindez pizzán volt, hát igen, ez Amerika:). Ezután elautóztunk Cambridge-be, ahol a Harvard van és megnéztük az egyetemi campust.

 

Közben kiderült, hogy Bostonban még strandolni is lehet, több km-es homokos part van és még a víz is jó. Ugyan nem volt a mai programba bekalkulálva a fürdés, de ezek után kedvet kaptam, úgyhogy gyors fürdőruha beszerzést követően megmártóztunk kicsit az óceánban, bár épp nem volt vmi meleg a víz, ezért nem vittük túlzásba.

 

A strandolás után bementünk kicsit a belvárosba is, sétálgattunk, a kikötőben szólt a zene, ott még ittunk egyet búcsúzóul. Szívesen maradtunk még volna, hisz’ tök jól éreztük magunkat, meg annyi minden látnivaló volt, amire már nem maradt időnk Bostonban és környékén. Hát igen, egy nap nagyon kevés idő erre a városra, ide jó lenne még visszajönni egyszer.