Mára szerencsére már csak az értékelés maradt, mint hivatalos program, szóval végre lehetőségünk volt, hogy jobban felfedezzük a várost, meg persze hogy vegyünk ezt-azt :) Ez olyan jól sikerült, hogy Annelivel (ő az egyik svéd lány, akivel összebarátkoztam) sikerült is lekésnünk az értékelés elejét, de végül csak odaértünk. A dolog abból állt, hogy összegyűlt az egész csoport, akik vidéken voltak, azok is visszatértek, és mindenki elmondta, hogy mik voltak a tapasztalatai, mennyire tartotta hasznosnak a programot, milyen jobbító jellegű javaslatai vannak a jövőre nézve. A többség elégedett volt, azt kaptuk, amire számítottunk, de azt azért szóvá tettük, hogy vmi szociális programot igazán szervezhettek volna nekünk az írek, legalább az 1. nap, talán akkor nem lettünk volna annyira elveszettek. Igaz, aztán feltaláltuk magunkat, csináltunk mi közös programokat, de legalább annyit hozzá tehettek volna az írek is, hogy legalább annyit mondanak, hogy mit érdemes megnézni, esténként hova érdemes elmenni, ilyesmi. Na talán a jövő évi csoport már tapasztalhat e téren vmi fejlődést.
Az értékelést követően több embertől elbúcsúztunk, pl. a hollandoktól, akikkel egész jóban lettünk, egyikük (a 8 gyerekes anyuka) meg is hívott minket Annelivel magához, ha Amszterdamban járunk, szívesen lát majd (lehet, hogy még szaván fogom:).
A nap további részében Annelivel jártuk a várost, ettem tradícionális ír kaját (ír pörkölt), Anneli kedvééért megnéztük a templomokat (St. Patrick's Cathedral, Christ Church).
.jpg)
St. Patrick's Cathedral
Christ Church
.jpg)
Irish stew
A turisztikai program után bevetettük magunkat a boltokba a sétálóutcákon, különös tekintettel a Carroll'sba és a Penny'sbe, csak pár óra után vettük észre, hogy mindjárt menni kell az esti búcsúbulira.
Páran azért még maradtunk: a két észt versenyző, Maarja és Kristo, a két svéd lány, Anneli és Erika, az olasz Fabrizio és a lengyel Ewa. A borsos italárakra tekintettel úgy döntöttünk, hogy inkább egyikünk szobájában gyűlünk össze. Kristo lett a szerencsés, akinek aztán vörösbort takarítottunk a hotelszobája faláról, miután dugóhúzó hiányában be kellett nyomni késsel a dugót az üvegbe. Utána persze, mint eddig minden nap, pubba is mentünk, nem is kérdés, de oda már csak Maarja, Kristo és Anneli jött velem. Mára a kinti magyarok is összejövetelt szerveztek, mi is oda mentünk, ahol ők voltak, a Karma nevű bárba, majd onnan egy másik nem túl ír zenés helyre is átugrottunk, de ennek ellenére (meg annak ellenére, hogy alig, hogy megérkeztünk egy kedves ír fiatalember megkérdezte tőlünk, hogy "Are you from fucking Poland?"), ott is jól éreztük magunkat, jó sokáig maradtunk, de aztán az észteknek is búcsút intettünk. Hétvégére már csak Anneli és én maradtunk.
