Szerdán még volt egy fél napunk Miamiban. A délelőttöt kihasználtuk még egy kis fürdésre és napozásra az óceánparton. Nagy volt a hőség, csak vízparton lehetett elviselni. Délután viszont indult haza a gépem, Áginak ugyanakkor pedig Atlantába. Kb. 7,5 óra volt az út Párizsig, majd gyors átszállást követően 1 óra 45 perc Bp-re. A hosszú út alatt mikor aludni lehetett volna 2 etetés között, végig turbulencia volt, úgyhogy egy másodpercet sem tudtam aludni. Inkább néztem a filmet és a szomszédaimmal beszélgettem. Egy német házaspár volt, már beutazták Amerikát, aztán adtak tippeket a következő úthoz, bár az nem tudom mikor lesz, biztos nem mostanában. Ja, az sem nyugtatott még meg, hogy egy fiatal fickó elájult a gépen 1-2 órával indulás után, ott lélegeztették a gép hátuljában a földre fektetve, de aztán szerencsére jobban lett. Na, meg az előttem ülőnek el volt törve a széke és szinte végig gyakorlatilag az ölemben feküdt, de mindegy túléltem. Párizsban már reggel 8-9 óra volt, mikor nekem még csak 2-3, úgyhogy nem voltam vmi fitt. De már az sem zavart a gépen, hogy egy nyugdíjascsoport közepébe csöppentem, annyira fáradt voltam. Ez a rövidebb út a másikhoz képest már hamar eltelt, csütörtök dél körül szálltunk le Bp-en.
Hát, ennyi "röviden" az utazásom története. Még rakok fel képeket, ha minden igaz.
