Hétfőn újból autót béreltünk. Mivel kisebb autó nem volt, egy hatalmas, piros Dodge Chargert kaptunk a kölcsönzőben.
Az úti cél ezúttal Key West volt. Tavaly is már el akartunk menni ide, de akkor a trópusi vihar keresztül húzta a számításainkat. Idén viszont jó idő van, ezért nekivágtunk a 270 km-es útnak. A Keys egy korallszigetlánc hidakkal összekötve (az egyik 7 mérföld hosszú!)a Florida-félszeigettől délre, Key West pedig a kontinentális USA legdélebbi pontja (Hawaii ugye délebbre van).
Az út második felében aggodalomra adott okot egyrészt, hogy a mocsaras Everglades Nemzeti Park mellett elhaladva érdekes táblákkal találkoztunk, amiken ez állt: Crocodile crossing. Eddig már mindenféle állattal találkoztunk, amikre a táblák figyelmeztettek, de szerencsére ezúttal krokodil nem akadt az utunkba. Érdekes találkozás lett volna... Másrészt hatalmas viharba keveredtünk, gyakorlatilag leszakadt az ég, mennydörgés, villámlás, zuhogott az eső, alig láttunk ki a kocsiból (szegény Ági, ő vezetett épp). Szerencsénk volt végül, mert Key West előtt 10 km-re kitisztult az ég, elállt az eső, ismét 30 fok lett, úgyhogy megúsztuk ezúttal tényleg a vihart.
Key West egyébként szintén nagy bulihely, még népszerűbb ebből a szempontból, mint Miami Beach. Egész nap buli van, szól a zene a bárokból, mindenki iszik, van hangulat. Látnivalók szempontjából Hemingway háza érdekes, ahol 10 évig lakott és több regényét írta, a Mallory Square, ahonnan nézve a legszebb a naplemente és előtte mindenféle mutatványos szórakoztatja az összegyűlteket, na meg a roncsok (az útikönyv szerint a roncsvadászat tette Key Westet Florida leggazdagabb városává), a kontinentális USA legdélebbi pontja és az 1-es út 0-ás mérföldköve.
ez a bár több képeslapon is szerepel, nem tudom miért (biztos történelmi jelentőséggel bír:)
a legdélebbi ház
a legdélebbi pont
a legdélebbi strand
a kezdet és a vég
és a naplemente
