Amerika visszainteget

Szerdán kocsival a szomszéd állam, Oregon felé vettük az irányt. Kb. 3 óra alatt értünk Portlandbe, ahol eltöltöttünk pár órát. Voltunk a Waterfront Parkban, ahol rózsafesztivált rendeztek, bár virágokat nem láttunk sehol, inkább egy nagy vidámparkra emlékeztetett a dolog. Jó meleg volt, majd’ megsültünk. Próbálkoztunk a belvárossal is, de a szebb helyeket már csak a kocsiból láttuk, amikor kifele jöttünk a városból. Így aztán Portland nem hagyott mély nyomot bennünk.

 

Ez a vidék az USA északnyugati részén fekszik, ahol rengeteg a fenyőerdő, az utunk is végig erdőkön keresztül vezetett. Láttunk állatokat is, őzet a hegyoldalban, szarvasveszély is mindig volt az út mellett (sőt az óceán mellett cúnami veszély is…), meg a kilátónál mosómedve szaladgált a parkolóban. Több száz km utat tettünk meg, este 10 után értünk vissza Seattle-be, ránk fér a pihenés.

Ma búcsút mondtunk Chicago-nak, s délben Seattle-be repültünk, hátha arrafele jobb lesz az idő. Gondolkoztam, hogy a szállodai szobánkból magammal viszem a rádiós órát, amin a country feliratú, cowboyt ábrázoló gombot megnyomva country zenét játszó adó jön be. Szívesen hazavinném, csak félek, otthon nem működne a dolog:). Vagy a TV-t, azon is találtam country adót, csak azzal is hasonló gondok lehetnek, meg egyébként sem férne be a bőröndbe és valószínűleg hozzáírnánk a számlánkhoz:).

Reggel megint esett, ezért inkább észak-nyugatnak vettük az irányt. Röpke 4 óra repülést követően érkeztünk meg Seattle-be, Washington államba, vagy ahogy a rendszámtáblákon áll, az örökzöld államba. Tényleg sokk itt a fenyőerdő és állítólag állandóan esik. Minket mégis napsütés fogadott és jó meleg, tehát semmi panaszunk nem lehet eddig az időjárásra.

a szobánk A Holiday Inn Expressben

kicsi kocsink, Dodge Caliber

Erre a pár napra autót béreltünk, a reptéren fel is vettük a kicsikét. Délután pedig elindultunk felfedezni a várost. Seattle egy csendes-óceáni öbölben fekszik. Voltunk a parton, ami az egyik irányban szép, az egész város magas, hófödte hegyláncokkal övezett, de a part másik része ipari jellegű, onnan indulnak és oda érkeznek a távol-keletről a teherhajók.

az öbölben

Egyébként hangulatos, nem túl nagy város Seattle. Domboldalon épült, elég nagyok a szintkülönbségek. Elég sok még a hajléktalan, bár elég barátságosak, de mégis csak sokan vannak. Ja, és itt játszódik az egyik kedvenc sorozatom, a Grace klinika!

Pioneer Square - a régi belváros

Felmentünk Seattle jelképébe is, a Space Needle-be, ami az 1962-es világkiállításra épült. A kilátó 156 m magasan van és 40 mp alatt visz fel oda a panorámalift. Innen néztük meg a naplementét is.

Hétfő hajnalban jó nagy vihar volt. Még reggel is esett, de délelőttre kisütött a nap és melegebb lett, mint az előző két nap volt. Erre a napra lazább programot terveztünk. A Field Museumban kezdtünk, megnéztük a kalózos kiállítást és Sue-t a dinoszauruszt, aki lehet, hogy Sam, mert egyelőre nem tudni, hogy fiú volt-e vagy lány.

Ebédre sikerült megint hotdogot enni, de ez legalább nem volt csípős. Viktorka, majd fényképezünk kaját, nyugi, de az eddigi kajáink nem voltak túl látványosak (sem egészségesek), vagy csak később jutott eszünkbe, hogy kellett volna.

Ma reggel ¾ 6-kor keltem, bár így is vagy 10 órát sikerült aludni. Kell egy kis idő az átálláshoz. Ma nagy gyalogtúrára indultunk Ágival a belvárosban. Elmentünk a Magnificent Mile-ra, ami az úti könyv szerint a város legdivatosabb utcája és Chicago első számú bevásárlónegyede. Ehhez a hírhez mi is hozzájárultunk, vettem pl. Levi’s farmert 40$-ért, meg néhány pólót is… Kötelező programként felkerestük a Hard Rock Cafét, ahol Bon Jovis pólót is sikerült venni és láttuk a Chicago Theathert is.

Budapestről 7:10-es indulással, gyors amszterdami átszállással otthoni idő szerint este 19:20-kor érkeztünk Chicagoba (a bejutás egyszerű volt, nem nagyon kérdezősködtek, bár nálam sikeresen lefagyott a rendszer, ezért újra fel kellett venni az ujjlenyomataimat és a fényképemet:).

Reggel megint meggyőződtem arról, hogy teljesen rendben volt a szálloda, ahol végül szobát kaptam (ajándékcsoki a párnán, kávé/tea, vízmelegítő). A földszinten több szobás hall volt kandallóval, régi bútorokkal, festményekkel, nagyon hangulatos, és reggelre is kiadós ír reggeli járt (tojás, szallona, bab, virsli, vmi hurkaszerűség, pirítós, müzli, joghurt(!), jam), szóval féláron is lehet találni jó helyet Dublinban egy kis szerencsével.

Ma még délelőtt egy kis séta  (és persze kis vásárlás is) volt a program a városban. Mesivel és Annelivel nyakunkba vettük Dublint még utoljára, és míg nem nyitottak ki a boltok, igyekeztünk felfedezni a város azon részeit, ahol eddig nem jártunk. Megnéztük újból a Trinity College-t, ami most nem volt annyira zsúfolt, mint hétfőn, amikor újdonsült hallgatókkal volt teli az udvar. Ezután megtekintettük a miniszterelnök hivatalát és a Merrion Square Parkban is sétáltunk egyet.

The Spire (tű) - milleniumi emlékmű

Trinity College (több száz éves egyetem)

a miniszterelnök hivatala

Merrion Square Park

Sajna kora délután indult haza a gépem, így búcsút kellett vennem a lányoktól és Írországtól :(. Megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot, remélem így is lesz, én legalábis majd igyekszem. Végülis az egész túra célja és legnagyobb hozománya a kapcsolatépítés volt, ami szerintem remekül sikerült. Na meg végre megvalósult az álmom, kijutottam Írországba. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem most jártam itt utoljára. Legközelebbre egy nagy körutat tervezek, már vannak is tippjeim merre mennék, de ez még a jövő zenéje.

Gyors kicsekkolást követően elhurcolkodtam az aircoachoz, majd a reptéren számos kézipoggyásszal megrakottan (vhogy mindig több cuccot sikerül hazavinnem az útjaimról, mint amennyivel érkeztem), még a reptéri üzleteket is végigjárva, repülőre szálltam, és ritka sima utat követően este megérkeztem Bp.-re, majd 10-re Békéscsabára.

Otthon, édes otthon.

Ma - felfedezendő a vidéki Írországot - egy napos buszos túrára indultunk Annelivel nyugatra, az óceánpartra. Mindezt röpke 3 órás alvás után, tehát nem voltunk túl frissek a korai kelés miatt. Szerencsére aztán a buszon tudtunk még pár órát aludni, mivel Dublin a keleti oldalon van, mi meg a túloldalra mentünk, ami volt vagy 3-4 órás út. Út közben megálltunk Limerickben, ahol villámgyorsan megtekintettük a Shannon folyót és János király várát, meghallgattuk, hogy Limerick a vándorcigányok - "travellers" (Brad Pitt állítólag 3 hetet töltött itt velük a Blöff forgatása előtt, hogy megtanulja az akcentjüket és az életérzést) -, és a nagyarányú bűnözés miatt miért nem egy kellemes hely, majd továbbálltunk.

Limerick (Shannon folyó, King John's Castle)

Következő állomásunk Burren volt, ami egy kietlen sziklás vidék az óceánparton. Holdbéli táj, nagyon szép, mi még esőt és szelet is kaptunk mellé ajándékba. Ja, itt sikerült először megváratnom az egész buszt, amit még egyszer sikerült megismételnem (vagy lehet, hogy kétszer?). Hát igen, vannak dolgok, amik nem változnak...

Burren

Ezután egy Doolin nevű faluban ebédeltünk meg, ahol ismét igyekeztem ír kaját választani, most a Beef in Guinness stew volt terítéken (a sört nem éreztem rajta, na de mindegy).

Majd következett a fő programpont, a Cliffs of Moher, Írország egyik legnagyobb nevezetessége a 200 m magas lélegzetelállító óceánparti sziklafal. Ugyan beigazolódott az időjárás előrejelzés - miszerint nem volt vmi jó idő ma, esett, szürke, borús, ködös idő volt -, de szerencsére a viharos erejű szél pont elfújta vmennyire a ködöt/párát, mire odaértünk, így ha pl. az Aran szigeteket nem is láttuk, de a sziklákat nagyjából igen.

Cliffs of Moher

Tényleg hihetetlenül erős szél fújt, majd az eső is eleredt, sikerült is eláznunk kicsit, de megérte az élmény, a látvány valóban felejthetetlen volt. Na meg az egész vadregényes vidék, a régi házak, várak, templomok romjai, a zöld fű, állatok (mindig a birkákat azonosítják az ír vidékkel, pedig sokkal több tehenet láttunk legelészni) miatt is emlékezetes volt az út.

Miután estére hazaértünk, kiköltöztem a Gresham Hotelből (saját zsebből fizetve elég drágának tűnt). Úgy volt, hogy Annelinek beígértek egy két személyes szobát abban a szállodában, ahol magának szobát foglalt, ezért ada mentünk át. Aztán ott kiderült, hogy a recepciósok nem igazán tartották egymással a kapcsolatot, és sikerült ma kiadniuk másnak az utolsó két ágyas szobát. Anneliét elnézve lehetetlenség lett volna, hogy ott ketten elférjünk, ezért este 8-kor nekiálltunk szobát keresni nekem. Tudni kell, hogy szombat estére minden fiatal Dublinba özönlik, sokan Angliából is, hogy bulizzon egy nagyot, szóval, minden hotel teljesen tele volt, kb. az 5. v. 6.-ban kaptam végre szobát. Külön megnézették velem, hogy biztos ki akarom-e venni, meg árengedményt is adtak rá, pedig teljesen rendben volt, Anneliénél pl. határozottan jobb. Miután sikerült megoldanunk az elhelyezkedési problémámat, természetesen pubba mentünk (mint eddig minden este). Voltunk megint a Porterhouse-ban, ahol ma is, mint a hét minden napján élő zene volt, majd ennek végeztével átugortunk a Fitzsimon'sba, ahol szintén egy rockbanda zenélt, és ahol végképp megbizonyodhattam abban, hogy itt tényleg szeretik a Bon Jovit, hisz megint az egész pub énekelte a dalukat, hihetetlen, végre nem érzem magam kakukktojásnak a lelkesedésemmel:) Egyébként ez utóbbi helyen a kidobó ember rámköszönt, hogy "Dobrij vecser!", úgy látszik, hogy lerí rólam, hogy nem vagyok ír, ha meg ezt orosznak szánta, akkor félig bele is tarfált. Az itteni lányok amúgy elég ízléstelenül öltözködnek, tűsarkú cipő, miniszoknya, kis top, semmi kabát vagy harisnya, mindezt súlytól és alkattól függetlenül, szóval nem csoda, hogy kitalálták, hogy nem vagyok ír.

Mára szerencsére már csak az értékelés maradt, mint hivatalos program, szóval végre lehetőségünk volt, hogy jobban felfedezzük a várost, meg persze hogy vegyünk ezt-azt :) Ez olyan jól sikerült, hogy Annelivel (ő az egyik svéd lány, akivel összebarátkoztam) sikerült is lekésnünk az értékelés elejét, de végül csak odaértünk. A dolog abból állt, hogy összegyűlt az egész csoport, akik vidéken voltak, azok is visszatértek, és mindenki elmondta, hogy mik voltak a tapasztalatai, mennyire tartotta hasznosnak a programot, milyen jobbító jellegű javaslatai vannak a jövőre nézve. A többség elégedett volt, azt kaptuk, amire számítottunk, de azt azért szóvá tettük, hogy vmi szociális programot igazán szervezhettek volna nekünk az írek, legalább az 1. nap, talán akkor nem lettünk volna annyira elveszettek. Igaz, aztán feltaláltuk magunkat, csináltunk mi közös programokat, de legalább annyit hozzá tehettek volna az írek is, hogy legalább annyit mondanak, hogy mit érdemes megnézni, esténként hova érdemes elmenni, ilyesmi. Na talán a jövő évi csoport már tapasztalhat e téren vmi fejlődést.

Az értékelést követően több embertől elbúcsúztunk, pl. a hollandoktól, akikkel egész jóban lettünk, egyikük (a 8 gyerekes anyuka) meg is hívott minket Annelivel magához, ha Amszterdamban járunk, szívesen lát majd (lehet, hogy még szaván fogom:).

A nap további részében Annelivel jártuk a várost, ettem tradícionális ír kaját (ír pörkölt), Anneli kedvééért megnéztük a templomokat (St. Patrick's Cathedral, Christ Church).

St. Patrick's Cathedral

Christ Church

Irish stew

A turisztikai program után bevetettük magunkat a boltokba a sétálóutcákon, különös tekintettel a Carroll'sba és a Penny'sbe, csak pár óra után vettük észre, hogy mindjárt menni kell az esti búcsúbulira.

Páran azért még maradtunk: a két észt versenyző, Maarja és Kristo, a két svéd lány, Anneli és Erika, az olasz Fabrizio és a lengyel Ewa. A borsos italárakra tekintettel úgy döntöttünk, hogy inkább egyikünk szobájában gyűlünk össze. Kristo lett a szerencsés, akinek aztán vörösbort takarítottunk a hotelszobája faláról, miután dugóhúzó hiányában be kellett nyomni késsel a dugót az üvegbe. Utána persze, mint eddig minden nap, pubba is mentünk, nem is kérdés, de oda már csak Maarja, Kristo és Anneli jött velem. Mára a kinti magyarok is összejövetelt szerveztek, mi is oda mentünk, ahol ők voltak, a Karma nevű bárba, majd onnan egy másik nem túl ír zenés helyre is átugrottunk, de ennek ellenére (meg annak ellenére, hogy alig, hogy megérkeztünk egy kedves ír fiatalember megkérdezte tőlünk, hogy "Are you from fucking Poland?"), ott is jól éreztük magunkat, jó sokáig maradtunk, de aztán az észteknek is búcsút intettünk. Hétvégére már csak Anneli és én maradtunk.

A mai nap uj heyre mentem, a masik sved lannyal, bar nap kozben kulon voltunk, mert mindkettonknek kulon egyeni programot szerveztek. Ez a nap is eleg mozgalmas volt, vagy 6 emberrel talalkoztam. A mai helyem az otthoni jogi foosztalynak felel meg, foleg jogszabalyok megszovegezesevel es ertelmezesevel, meg tajekoztatassal foglalkoznak. Ez sem igazan az en teruletem, gondolom a jogi vonatkozasai miatt voltam ide is hivatalos. Hu, napi 8 oraban ir adojogot hallgatni angolul ir akcentussal, olyan temarol, amiben nem is vagyok tul jaratos, nem egyszeru (napi 2 cappucinoba\kaveba kerul, hogy vegig tudjak koncentralni), de szerintem egesz jol megy mar. A mai hivatal egyebkent a Dublin Castle udvaran volt, ugyhogy ebedidoben volt egy kis idom setalni a varban, meg megneztem egy osi konyvekrol szolo kiallitast is.

Dublin Castle

City Hall

ebed

Este megint egyutt mentunk vacsizni a tobbiekkel, hosszas keresgeles utan egy thai etteremben kotottunk ki, ami nem tul ir, de mar nagyon faztunk (ma kulonosen hideg es szeles volt az ido) es ehesek voltunk. Vacsi utan ir zenes pubot kezdtunk el keresni, tobb helyre beneztunk, de vegul a The Oliver St. John Gogarty nevu pubban kotottunk ki. Ez tobb szintes epulet, az egyik reszeben tradicionalis ir zenet jatszott egy zenekar, a masikban meg a 80-as evek slagerei mentek. Ekkor ebredtem ra, hogy rossz helyen rakott le a golya, mivel mikor Bon Jovi volt, mki lelkesen vegigenekelte es tancolta a szamot, ugy tunt nagyon szeretik oket, szoval itt vegre nem voltam egyedul a lelkesedesemmel :)

este a pubban

Ma reggel mar epp azt fontolgattam, hogy beirok a panaszkonyvbe, megis milyen hely az, ahol reggelire nincs joghurt a muzlimhez, aztan vegre megtalaltam egy eldugott helyen, szoval ezt most megusztak.

Ami mai napi programot illeti, megint a tegnapi hivatalban voltunk, de most mar kulon egyeni programmal. En az adonyomozokhoz (azt hiszem ez a legjobb kifejezes rajuk, bar nalunk ilyen mar nincs) lettem beosztva, mert irtam a jelentkezesemben, hogy ez a terulet is erdekel, bar en ezzel itthon nem foglalkozom, csak javaslatot teszek a feljelentes megtetelere es ennyi. Itt viszont az adohivatalon belul van az a csoport, ami adocsalas gyanuja eseten a nyomozast vegzi, majd ha vademelesre kerul a sort, akkor vadhatosagkent kepviselik az ugyet. Delelott az egyik nagyfonoknel voltam benn, aki meg az irek szerint is eleg gyorsan beszel, ugyhogy nagyon kellett koncentralni, hogy mit mond, meg raadasul nagyon kivancsi termeszet volt, ugyhogy rendesen kifaggatott arrol, hogy mi a munkam, amit nem volt egyszeru elmagyarazni, mert naluk egyaltalan nincs ilyen, itt az ellenorzest nem koveti hatosagi szak. Beszelgettem egy kisebb fonokkel is, aki megemlitett nehany konkret ugyet, meg elmagyarazta, hogy milyen jogositvanyaik vannak, hogy zajlik a nyomozas, mondjuk itt evente nagyon keves ugyuk van, mivel nagyon sok idot es embert vesz igenybe a bizonyitas, igy aztan inkabb a nagyhalakra utaznak es jo nagy publicitast is kapnak ezek az ugyek, ami talan nagyobb visszatarto ero, mint az adocsalasert jaro buntetes, ami eleg enyhe altalaban.

Ebed utan meg egy harmadik emberkenek is bemutattak, aki szinten felvazolta a nyomozas menetet (kihallgatas, hazkutatas, adatgyujtes offshore szamlakrol, stb., szoval meglehetosen izgalmas a dolog), majd a kollegaival is baratkoztam kicsit, sot meg tea/kaveszunetben egy kartyajatekra is megtanitottak (mivel ok meg jatszani is szoktak kicsit kikapcsolodaskepp munka kozben:). Tok kozvetlenek, erdeklodok, jopofak voltak egyebkent. Ja, es itt csak a fonokoknek van sajat irodajuk, egyebkent mki egy nagy kozos helyisegben van, szoval mindig egyutt van az egesz osztaly gyakorlatilag.

A mai nap eleg mozgalmasra sikeredett, de meg nincs vege, mert estere megbeszeltuk a kulfoldi kollegakkal, hogy elmegyunk egyutt vacsizni (ezek az irek nem szerveztek ugyanis semmilyen kozos programot nekunk anyagi okokra valo hivatkozassal, ugyhogy nekunk kellett kitalani vmit, ami most mar megy, mert kapunk innen-onnan javaslatokat, hogy melyik etterembe, pubba erdemes elmenni, de mondjuk hetfon meg eleg tanacstalanok voltunk, mivel mki most jar itt eloszor, azt sem tudtuk mi merre van). Na szoval a Church nevu etterembe mentunk, ami tenyleg egy templom, orgonaval, rozsaablakkal, latin feliratokkal, amit etteremme es barra alakitottak at. Eleg erdekes otlet, de mindenesetre kulonleges hangulata volt a helynek. Nem voltam tul ehes, mivel az ebeddel sikerult jol belaknom, meg muszaj volt pihennem kicsit, szoval csak a desszertnel csatlakoztam a tobbiekhez. Az almaspite nagyon fincsi itten!

Pite utan siettem is gyorsan tovabb, mert Mesivel is meg volt beszelve, hogy talalkozunk ma este. Az Arlington Barba mentunk, mivel ott szerda estenkent van ir tanc, ott talalkoztunk meg ket magyar sraccal, Zolival es Robival, akik szinten kinn dolgoznak. A tanc olyan Michael Flatelys volt, a zene es a koreografia is. Nagyon jol nyomtak a tancosok, jo kis ir hangulatot varazsoltak a szinpadra.

Ezutan meg beneztunk par helyre (ez egyikben magyar volt a beengedo ember, egyebkent sokan vannak kinn magyarok, s allitolag sokan bekescsabaiak), de nem maradtunk sokaig, mert a tobbieknek ment a vonatuk, na meg nekem sem artana vegre kialudnom magam, mert miota megerkeztem meg nem sikerult, de tartok attol, hogy ezutan sem nagyon fog. Mivel egesz nap a hivatalos program megy, igy csak este van szabaidonk, de akkor mar nincs ido, meg sotet is van setalgatni, fenykepezgetni, szoval talan majd a hetvegen bepotolom ezt is.

Bono (U2) szallodaja

en szallodam :)

Ma megint maradtunk egyutt negyen lanyok, ahogy tegnap. Kocsival jottek ertunk reggel, mert az a hivatal, ahova ma mentunk jo par km-re van a kp-tol, vhol a Phoenix Park utan. Delelott a korbeszamlazasos afa csalasrol esett szo, most nem mennek bele a reszletekbe, nem hinnem, hogy sokan vagynak ra. Ezutan ebedeltunk egy jot, ahol sikerult rakot berendelnem vmi veletlen folytan, ugyhogy szegeny sved lany dupla adag rakot ehetett ebedre. Meg jo, hogy volt teszta es zoldseg is a kis rondasagokhoz, igy legalabb nem maradtam ehen.

Delutan meg szo esett a penzmosas elleni modszerekrol, hogy a bankok milyen formaban jelentenek, ha gyanus tranzakciokat eszlelnek, hogyan elemzik ezeket, stb.

Miutan vegeztunk, elhataroztuk, hogy elvonatozunk Howthra, ami egy kis hangulatos halaszfalu Dublintol eszakra kb. 20 percre. Ugyan nem volt vmi szep idonk (eso es viharos szel), de azert setaltunk kicsit a kikotoben es megneztuk a vilagitotornyokat. Kesobb csatlakozott hozzank a holland kulonitmeny (Hollandianak egyebkent nem kell felnie a nepessegfogyastol, mert 3 kollegabol 2-nek is 8-8 gyereke van...), akikkel beultunk az Old Abbey Tavern nevu jo kis etterembe vacsizni.

Vasarnap ejjel megerkeztem Dublinba. Az uton minden rendben volt, idoben erkeztunk, aztan repteri busz es irany a szalloda. A Gresham Hotelben szallasoltak el minket, kulfoldi vendegjatekosokat, ami teljesen a kp-ban van, a foutcan (O' Connell Street) es nagyon elegans. Azt hiszem meg soha nem voltam ilyen speci szallodaban, tenyleg olyan, mint a filmekben. A szobamban suti, kis csoki vart erkezeskor. Van jo nagy lapos kepernyos TV (amin keresztul internetezni is lehetne 1 vezeteknelkuli billentyuzettel, csak olyan lassu, hogy 10 perc probalkozas utan feladtam, mert ennyi ido is keves volt, hogy bejojjon a freemailem, de egyebkent az otlet nagyon tetszett, hogy a TV egyben a szamitogep monitora is), lehet kesziteni kavet/teat, van hozza minden kellek a szobaban, ugyhogy nagyon bejon.

Hetfo reggel megkezdodott a hivatalos Fiscalis program. 15-en erkeztunk jo sok orszagbol (Szlovakia, Lengyelorszag, Esztorszag, Belgium, Olaszorszag, Portugalia, Hollandia, Svedorszag). Delelott elmentunk a hivatalba, ami a hoteltol kb. 100 m-re talalhato, ott mki roviden bemutatkozott, megbeszeltuk az elottunk allo programot. A tarsasag fele videken lesz, tobb varosban (Waterford, Dundalk, Limerick), a masik fele - velem egyutt - maradt Dublinban. Ezutan egy masik epuletben kovetkezett egy kenyelmes tea/kaveszunet, majd visszamentunk es az egyik ir kollega tartott egy rovid eloadast az ir adorendszerrol altalanossagban.

Ebed utan mar kulonvalt a csoport, mki az egyeni programjanak megfeleloen ment tovabb. En meg nem maradtam teljesen magamra, mert az eszt, egy sved es a lengyel lannyal (utobbi mar nem lany) voltunk egyutt. Azt nem tudom pontosan, hogy a program szerint hova kellett volna mennunk, mert a ket ir kollega, akik jottek ertunk inkabb setalni vittek minket a Temple Barba, ami egy kulon varosresz tele pubokkal, ettermekkel, Dublin szorakozonegyede tulajdonkeppen. Itt beultunk a nagy hagyomanyokkal rendelkezo Palace Barba, ahol kulon kis elkulonitett reszben kaptunk helyet, kozvetlen bejarattal a pult moge. A falon irok, sportolok, mindenfele ir hiressegek fotoi voltak, akik megfordultak elottunk ott korabban. Ittunk egy Guinnesst stilszeruen, ami izlett, pedig nem igazan vagyok oda a sorokert.

Ezutan meg a lanyokkal setalgattunk a varosban a Trinity College, St. Stephen's Green (ez egy park), a Henry es a Grafton Streeten (ezek bevasarlo setaloutcak, nagyon hangulatosak, sokfele uzlettel), majd beultunk egy szendvicsre az Eddie Rocket's bufebe, ami biztos az amerikai Johnnie Rocket's kistestvere, mert pont ugyanugy nez ki (piros borboxok, zenedobozok, 60-70-es evek zeneje) es a valasztek is ugyanaz.

Este talalkoztam Mesivel, aki szinten csabai, evfolyamtarsak voltunk a Rozsaban, bar akkor meg nem ismertuk egymast, csak latasbol. Most Orsi reven ismerkedtunk meg. Elmentunk egyutt a Temple Bar nevu pubba, ahol megkostoltam a korteizu Cidert. Finom volt, olyan pezsgoszeru, alacsony alkoholtartalmu uditoital. Volt elo ir zene is, hegeduvel meg minden, tetszett nagyon. Megallapitottuk, hogy a country zene biztos az irbol szarmazik, mivel tok hasonlo a hangzasa, nem csoda, hogy mindketto nagyon bejon. Atmentunk egy masik helyre is, a Porterhouse-ba, ahol szinten elo zene volt, ez a zenekar mar rockosabb szamokat jatszott, itt aztan meg jobb volt a hangulat. Jelzem, mindez hetfo este tortent, amikor nalunk meg a szel sem fuj. Ja, es az ir vendeglatoink szerint a Redbreast Whiskey a legjobb ir whiskey, de szerintem nem.

Szombaton még volt fél napunk New Yorkban hazaindulás előtt. Aznap már nem mentünk messzire, csak a hotel környékén járkáltunk, vásárolgattunk. A gép este 7-kor indult haza, de már jó korán kimentünk a biztonság kedvéért. A repülőút rendben volt, csak épp aludni nem tudtam. Adták a 21 c. filmet, amire kíváncsi voltam (a Harvardon és Vegasban játszódik, így az utunk fényében különösen érdekelt, voltak is benne ismerős helyek), utána viszont jöttek a szokásos légörvények, a reggeli, szóval 5 percnél többet nem igazán tudtam aludni a 8 órás út alatt. Na, majd ma.

Utolsóelőtti napunkon New Yorkban nyakunkba vettük a várost, és metróval, de főleg gyalog elmentünk a Flatron épülethez, a Wall Streetre, a Battery Parkba, ahonnan a kikötőből látszik a Szabadság-szobor, a Brooklyn-hídhoz és sétáltunk egy nagyot a Central Parkban.

Flatron Building

bikák (a másik a Wall Street jelképe)

Szabadság-szobor

City Hall

Brooklyn-híd

Central Park

Este egy kis pihit követően még elmentünk moziba, hogy megnézzük Vin Diesel új filmjét, a Babylon A.D.-t. Igazi premierfilm volt, aznap mutatták be Amerikában. Jó kis akció, ahogy azt a jó öreg Vintől megszokhattuk, de egyben vicces is és fordulatos, szóval nekem tetszett, bár ez már előre várható volt:) Egyébként vicces volt a moziban a nézők rendszeres véleménynyilvánítása is, egy-egy meghökkentőbb jelenet kapcsán elég zajos kommentek voltak. Egyszer talán majd otthon is bemutatják a filmet.

Philadelphia után másnap Bostonba utaztunk. Ide már repülővel mentünk, de nem volt hosszú az út, csak 35 perc, tényleg amint felszálltunk, már el is kedtünk ereszkedni. Mondjuk nagy mázlink volt, hogy egyáltalán elértük a reggeli gépet, pár percen múlt csak a dolog, eléggé kellett rohannunk.

alkalmi autónk (Mercury Capri)

Harvard University

óceánpart

Massachusetts State House

belváros

idegenvezetőnk, István

Kedden magunk mögött hagytuk Las Vegast is. A következő állomás New York. Elég hosszú volt az út, 4 óra 40 perc, jó sok turbulenciával, de már hiányozna, ha nem volna. Gyakorlatilag az egész napunk utazással telt, meg vesztettünk is 3 órát, mert míg Vegasban 9 óra az időeltolódás otthonhoz képest, New Yorkban már csak 6. Minibusszal mentünk a reptérről a hotelbe, de mivel a newarki reptérre érkeztünk, ami New Jersey-ben van, jó nagy dugó is volt a városban, meg másokat is felvett és lerakott a busz, már este lett, mire a szállodába értünk. Benn vagyunk Manhattan szívében, a 32. utcában, egész közel az Empire State Buildinghez, szóval elég jó helyen, a hotel se rossz, bár a szobánk kisebb, mint voltak az eddigiek, de hát vmit vmiért. Miután lepakoltunk, még sétáltunk egyet a környéken, megnéztük az Empire State Buildinget és a Times Square-t, ami szintén itt van nem messze. Tavaly ugyan már jártunk mindketten erre, de New Yorkot nem lehet megunni. Rengeteg az ember, mindenféle nemzetiségű, éjjel-nappal nagy a nyüzsgés, turisták, szóval itt aztán zajlik az élet.

 

City Hall

Independence Hall

Rocky

a híres lépcső

híres "szobor"

Tegnap délelőtt ismét repülőre szálltunk és Los Angelesből átrepültünk Las Vegasba. Az út nem volt hosszú szerencsére, összesen 38 percet voltunk a levegőben. A gép vége felé ültünk, mire megkaptam a teámat (reggel-délben-este teát iszom, hogy melegedjek kicsit, olyan hideg van itt mindenhol a légkondi miatt), már jöttek is összeszedni a szemetet, mert szálltunk le, persze a tea forró volt, tehát le sem hűlt addigra ihatóra, szóval nem ittam a gépen, mert muszáj volt kidobni. Na mindegy. Vegas a sivatag közepén található, és kb. 40 fok van, ha nem több, de így sem lehet lengén öltözni, mert minden épületet max 20 fokra hűtenek, úgyhogy nehéz ügy itt az öltözködés.

Az egész város gyakorlatilag szállodákból áll, amiknek az aljában hatalmas kaszinók vannak. Rengeteg az ember, mindenki nagyon laza, néha már őrült, itt valóban minden a szórakozás körül forog. Mi az MGM Grand Hotelban lakunk, ami az USA legnagyobb szállodája, több, mint 5000 szobás, tényleg hatalmas. 29 emeletes, a mi szobánk a 23.-on van.

kilátás a szobánkból (az ablak nem nyitható, egyébként a jobb oldali ház tetején az parkoló, ja és hiába van kinn hőség, a szobánkban még a fűtést is be kellett kapcsolnunk, hogy ne fagyjunk szét)

Érkezés után pihentünk egy nagyot, aztán útra keltünk, amikor már vmennyire elviselhető volt a hőség, és kisétáltunk a város szélére a Las Vegas táblához.

Ezután visszafele több szállodába és egyben kaszinóba is benéztünk (van itt New York, Párizs, Luxor, Monte Carlo kicsiben), és persze játszottunk is kicsit, félkarú rablón, de csak kis tétekben :) Áginak nagyobbb szerencséje volt, ő visszanyerte, amit eljátszott, én 4$-ból csináltam 65 centet :(

New York-New York

Luxor

Mandalay Bay

Excalibur

Paris

Monte Carlo

Bellagio (a szökőkút vize zenére "táncolt")

Utolsó napunkon Los Angelesben még délelőtt, mielőtt visszavittük volna az autót, elmentünk kocsikázni. Végighajtottunk a hegyekben a Mulholland Drive-on, ahol sok sztár lakik, bár az igazán fényűző házakat nem láthattuk, mert a kapu és a növényzet teljesen eltakarta őket. Igazából az út 50 mérföldes, Észak-Hollywoodtól Malibuig tart a Santa Monica hegységben, idő hiányában csak egy részét láttuk, de a kilátás így is magáért beszélt.

Ezután Hollywood felé vettük az irányt. Végighajtottunk a Sunset Boulevardon is, ami a város éjszakai életének központja, sok étterem, klub és luxusszálloda található itt.

A Hollywood Boulevardot már gyalog jártuk be. Végigmentünk a Walk of Fame-n, ahol a sztárok (film, TV, rádió, színház, zene) csillagai vannak lerakva.

Orsi, Banderassal ugyan személyesen nem találkoztam, de cserébe itt a csillaga

Hollywood után metróval bementünk LA belvárosába is kicsit körülnézni.

City Hall (városháza)

belváros

Ezután kibuszoztunk Santa Monicába, ahol még búcsúzóul tettem egy gyors villámlátogatást az óceánban, majd megnéztük a naplementét.

Jack in the box

All American Breakfast

Johnny Rocket's

Nathan's

ham&eggs-es pizza és juharszirupos palacsinta reggelire

ebéd a cowboyoknál

újabb reggeli

Ma és tegnap autót béreltünk (most "csak" egy fekete Toyota Corolla jutott nekünk), és azzal jártuk be a környéket. Tegnap először Malibuba mentünk, ahol jó sokat sétáltunk az óceánparton. Szép volt nagyon, több km hosszú, szebbnél szebb nyaralókkal.

Innen Santa Monicába vitt az utunk, ami arról híres, hogy itt forgatták anno a Baywatchot. Ennek megfelelően jó sok turista volt itt, de sajnos David Hasselhoffal nem találkoztunk :( A mólón sok árus, bazár, mutatványos volt, szép a kilátás, vannak baywatchos őrbódék is, de a turisták rohamától elkerítették őket. Délelőtt még elég hidegnek találtam a vizet, de most bemerészkedtem, bár szerintem max 20-21 fokos lehetett. Elég nagy hullámok voltak, ami a szörfösöknek jó, de úszni nem nagyon lehetett, inkább csak a hullámokon ugrabugrándozni, bár volt néhány nagyobb, ami simán maga alá temetett, meg majd' levitte a fürdőruhám, akkora ereje volt még a part közelében is.

Miután az Atlanti-óceán után a Csendes-óceánt is letudtam, továbbautóztunk Newport Beach felé, ahol a Narancsvidék c. sorozat is játszódott, amit ugyan nem láttam, de Viktorka fordította és Ági nagy kedvence. Sajnos a közlekedés térkép nélkül nem bizonyult egyszerűnek, így viszont láttuk Laguna Beachet is, viszont Newport Beachben nem találtuk meg a híres mólót a szigetek, félszigetek sűrűjében. Ránksötétedett, szóval hazajöttünk.

Másnap még hosszabb útra vállalkoztunk, lekocsikáztunk egészen San Diegóig, ami már egészen a mexikói határ közelében van. Tijuana-ba már nem ugrottunk át, mert nem voltunk biztosak benne, hogy nem-e kell Mexikóba vízum, na meg az is kínos lett volna, ha vmiért nem engednek vissza. Egyébként útközben még bepótoltuk a newport beachi mólót, ahol egyébként pelikán ült a korláton (nagyon fotogén volt, minden fotósnak pózolt), meg jó nagy fóka úszkált a vízben, szóval kicsit különbözik az itteni állatvilág az európai tengerpartokéitól. Itt is tök szép volt a part, szintén több km, rendezett, de hát errefele elég nagy gazdagság van, ami a parton, házakon, autókon, mindenen meglátszik (még a fű is zöldebb).

San Diegóban elmentünk az állatkertbe, ami a világon az egyik legjobb az útikönyv szerint. Tényleg nagyon színvonalas volt, nem igazán láttunk ketreceket, meg rácsokat, hanem jó nagy természetes életterük volt az állatoknak. Láttunk többek között koalákat, jegesmedvéket, pandamacikat, sima medvéket, mindenféle nagymacskát. Egyébként lehet, hogy az éjszakai állatkertnézés még hatásosabb volna, mert akkor az állatok 90 %-a ezek közül ébren is lett volna, de így többségüket csak aludni láttuk. Az állatkertben volt külön buszos körtúra idegenvezetéssel, amit ugyan kihagytunk, de a Skyfarit, a lanovkaszerű felvonót kipróbáltuk, azzal jöttünk vissza (ebből is látszik, hogy jó nagy területen fekszik az állatkert).

Ezután még autóból megtekintettük a Gázlámpás negyedet (mivel nem találtunk parkolóhelyet), ami az útikönyv szerint a város ékköve, aztán elmentünk a kikötőhöz, ahol mindenféle katonai emlékhelyek, szobrok, hadihajók, gépek voltak, ugyanis San Diego nagy haditengerészeti központ is.

Ezután átmentünk a Coronado-félszigetre, ahol még kikukkantottunk az Imperial Beachre naplemente előtt, majd innen indultunk vissza Los Angelesbe.

Hazafele már én vezettem, addigra megbarátkoztam a gondolattal, hogy átlag 6 sávos az autópálya (egy irányban), így ezt a 2,5 órás esti utat már én vezettem le, szóval elmondhatom, hogy Californiában is vezettem, bár bevallom legalább annyira észnél kellett lenni a hatalmas csúcsforgalomban, mint Miami környékén a trópusi viharban, amikor úgy szakadt, hogy alig lehetett látni. Egyébként még azt elég jól megúsztuk, mert a vihar jó nagy áradásokat és károkat okozott Floridában.

Holnap visszavisszük a kocsit és jön a Sunset Boulevard és Hollywood!

Ma reggelre Fay szerencsére elhagyta Miamit. Végül csak nagy eső és szél volt, a vihar központja nyugatabbra volt (arra szélviharokat, árvizeket is okozott és még mindig hurrikánveszély van), de minket elkerült. Ennek örömére nem volt semmi gond a Los Angelesbe induló járatunkkal, időben felszálltunk, bár a szeles idő miatt elég rázós volt az út eleje, meg vmiért a leszállás is annak sikerült. Az út 4:45 perc volt, a Mexikói-öböl, Houston, El Paso, Phoenix, meg a sivatag fellett repültünk el. Egyébként azok a szép szigetek, amiket Miamiba menet láttam, mint utóbb kiderült, a Bahamák voltak, felülről igencsak jól néztek ki, szerintem közelről is érdemes őket megtekinteni.

A reptérről minibusszal mentünk a hotelig. Los Angelesben átlag 10 sávosak az utak, mindenki kb. 120-al megy, és nagy a dugó. A mi sofőrünk is ment, mint az őrült, az élmény a turbulenciával tarkított repüléssel vetekedett. A szállodánk Beverly Hillsben van, elég jól néz ki a szobánk.

Itt egyébként már az otthonihoz képest 9 óra az időeltolódás. Szoktunk nézni olimpiát, itt pont este megy élőben az, ami Kínában másnap délelőtt. Egyébként tök vicces, hogy itt minden amerikai azt hiszi, hogy ők vezetik az éremtáblázatot, mert itt csak az összesítettet mutatják (összes érem összeadva), amiben valóban megelőzik Kínát, mivel több bronz- és ezüstérmük van, de azt az apró részletet nem emlegetik egyáltalán, hogy aranyból Kínának 43 db, míg az USA-nak "csak" 26 db van...

Délután sétálni indultunk a környéken Beverly Hillsben. Elmentünk a Rodeo Drive-ra, ahol mindenféle drága márkás boltok vannak, ahol a sztárok szoktak vásárolgatni. Itt aztán figyelni kell, bármikor felbukkanhat egy híresség, Vin Dieselnek pl. örülnék :) Rengeteg a nagy/drága/jó kocsi, sose lehet tudni, melyikben ül épp vmelyik sztárocska, végülis szinte mindenki erre lakik, aki számít Hollywoodban.

Rodeo Drive

Beverly Hills

City Hall (városháza)

utca sok magas pálmafákkal

Elég jól néz ki a környék, takaros házakkal, gondozott gyeppel, pálmafákkal. Ági többször kijelentette, hogy nyugdíjas korában itt kíván letelepedni. Majd 40 év múlva meglátjuk.

Jó sok séta után még betértünk a Beverly Centerbe, hogy további vásárolgatással tovább növeljük a csomagjaink most sem csekély súlyát. Vicces, de tegnap is, ma is, egyetlen boltban vásároltunk csak, de ott aztán jó sok mindent. Hiába, a sportcuccok ára itt töredéke az otthoninak, de máshol is elég jó akciók vannak.

Viktorka, kajákat eddig nem fényképeztem, mert semmi kifejezetten amerikait nem sikerült eddig ennem, csak szendvicset, meg olasz, kínai és mongol kaját, de ami késik nem múlik.

Haza egyébként taxival mentünk, sikerült kifognunk egy őrült orosz taxist (mondta, hogy a los angelesi taxik 80%-a az oroszok kezében van), aki megint csak körbeszáguldozta velünk a várost, vad sávváltogatásokkal, fékezésekkel. Vagy most látta a Taxit a tévében, vagy imponálni akart, vagy egyébként is teljesen őrült volt, nem tudom.

Hát ma ideért Fay előszele. Reggel már esőre ébredtünk. A hotelben azt tanácsolták, hogy ennek ellenére ne unatkozzunk a szobában, szóval mégis csak elmentünk autót bérelni, csak dél helyett északnak vettük az irányt. Fort Lauderdale-ig mentünk, de ott sem volt sokkal jobb idő, esett és fújt a szél, hol jobban, hol kevésbé. Lementünk a parthoz is, ahol meglepő módon voltak jó páran a vízben is, de főleg szörfösök, bár akadt köztük bátor kisgyerekes család is. Mi inkább betértünk a hivatalos Forrest Gump márkaboltba, ahol mindenféle filmes relikviákat árultak, meg volt egy rákbüfé is mellette stílszerűen. Az egyik kedvenc filmemről van szó, tehát nagyon örültem, hogy teljesen véletlenül rábukkantunk a Bubba Gump Schrimp Company-ra, ahol az I Love Bubba öntapadóktól a smiley-s pólókon és Bubbás baseballsapkákon át Forrest aranyköpéses táblákat is árultak.

Aztán mentünk tovább a Sawgrass Millbe, ami egy hatalmas bevásárló központ a közelben (a világ legnagyobb outlet áruháza, bár itt Amerikában elég elhasznált ez a jelző). Mindenestre vásárolgattunk egyet különös tekintettel a Nike márkaboltra (Viktorka, rád is gondoltam :).

Odafele Ági vezetett, mint az egyetlen, aki kettőnk közül tájékozódási képességgel rendelkezik, de visszafele azért én is kipróbáltam a jó kis automata váltós Chrysler Sebring márkájú kocsinkat, ami egyébként a legolcsóbb és legkisebb kategória volt az autókölcsönzőben... Tök jó volt vezetni, csak el kell vonatkoztatni a bal láb és a váltó használatától. Igazából a működtetése a dodzseméhez hasonló, az ütközés részét leszámítva. Szóval jó volt vezetni nagy hat v. ki tudja hány sávos úton, bár néha annyira felerősödött a vihar, hogy 5 méterre is alig láttam, de legalább nem volt unalmas az út :)

Igazából ez a trópusi vihar előszele még csak, maga Fay csak mostanában fogja elérni Florida déli partját, szóval még a holnapi továbbrepülésünkkel Los Angelesbe még akadhatnak fennforgások (ma is több gép késett vagy törölték őket). 

Fort Lauderdale Beach

esett az eső

eredeti Forrest Gump üzlet van Fort Lauderdale-ben (és mint utóbb kiderült, Miamiban, Santa Monicán, sőt még New Yorkban is)

"I'm Forrest, Forrest Gump. People call me Forrest Gump."

piros viharjelzés

kicsi kocsink

Tegnap sikeresen megérkeztem Miamiba. Jó korán, fél3 körül indultam otthonról, 7:10-kor szállt fel a gép Bp.-ről. Párizsban volt az átszállás, 9:30-ra meg is érkeztünk, bár az út elég rázós volt (turbulencia, bekötve kellett ülnünk). Az átszállás sikerült, bár sietni kellett, elég nagy volt a reptér, meg rengeteg az ember, kaotikus jelenetek. Mondjuk a Párizs-Miami gép olyan hatalmas 2 emeletes repülő volt, utazhattunk rajta vagy 700-an, hogy jó hosszú sort kellett végigállni, míg feljutottam. Az az előnye a nagy gépeknek, hogy nem rázkódnak annyira nagy szélben sem, de azért itt is volt, hogy bekötve kellett ülnünk, de már lassan hiányozna, ha nem kéne. Az út kb. 8,5 óra volt, közben jól tartottak minket, volt mindenféle finomság, meg egy kicsit aludni is tudtam, bár nem sokat, pedig péntek este már le sem feküdtem, mert olyan rövid időre felesleges lett volna. Ahogy közeledtünk Florida partjaihoz, láttunk több kisebb szigetet (Berry Islands, Nassau), amik nagyon jól néztek ki felülről, a partok mentén elég valószerűtlenül világoszöld volt a víz, nagyon jól nézett ki. A floridai félszigeten meg látszott, hogy tele van tavakkal, mocsarakkal, csatornákkal, itt van a közelben egyébként az Everglades nemzeti park, ahol a Rejtélyek városa c. színvonalas sorozat is játszódott. Miután leszálltam, még vagy 1,5 óra kellett míg kijutottam, mert sorba kellett állni, hogy kikérdezzenek, miért akarok bemenni az országba, és sikerült a világ leglassabb sorát kifognom, aztán még a vám, csomagokat keresni, szóval Áginak várnia kellett rám nem keveset. Ő már 1 héttel korábban érkezett, csak 1 hetet Atlantáan volt a barátnőjénél és itt találkoztunk. Aztán taxi, hotel.

Elég jó szobánk van, 2 franciaágy méretű ággyal, a szálloda meg az Ocean Drive-on van, közvetlenül az óceánparton. Szóval nem volt kérdés, hogy miután lecuccoltunk, mentünk is fürödni, végülis itteni idő szerint még du. volt (otthon már éjszaka). A part nagyon hosszú, pálmafás, szép világos homokos, a vífz a part mentén világoszöld, és olyan meleg, mint a fürdőkádban szokott, vagy 30 fok. Este már határozottan melegebb volt a vízben, mint kint a parton. A szombat esti bulit kihagytuk, mert azért már kezdtem fáradni rendesen, de egyébként sok fiatal volt az utcán kiöltözve, jó kocsikban, bárokban és éttermekben az óceánparton, szóval nagy élet van itt, sok a turista is.

Vicces volt, amikor ma de. leugrottunk megint a partra és sikerült, egy magyar pár mellé letelepednünk, kicsi a világ. Napoztunk vagy fél órát, de már ez is meglátszik rajtunk (igaz 11 után történt ez), fürödtünk (a víz már csak 27 fok lehetett), aztán egyszer csak az óceán felől nagy sötét fellegek jelentek meg, feltámadt a szél, úgyhogy inkább bejöttünk. Azt hittük, már jön a Fay hurrikán, ami most a legnagyobb beszédtéma a környéken, mert Kuba felől közelít, és holnap-holnapután érinteni fogja Florida déli-nyugati részét, bár egyesek szerint nem hurrikán csak trópusi vihar lesz (de azért tornádó is lehet belőle), de így is keresztülhúzta a holnapi tervünket, hogy autót béreljünk és lemenjünk Key Westre. Innen délre van a Keys, több sziget, amiket hidak kötnek össze, és a legdélibb Key West, népszerű nyaralóhely, viszont tutira érintett lesz a hurrikán-viharban. Az emberek ott már szögelik be az ablakokat, meg hagyják el a házaikat, bár nem kötelező, csak ajánlott. A buszsofőr, aki ma du. a City and boat tourra vitt minket is azt mondta, hogy nagyon nagyon rossz ötlet most odamenni, úgyhogy inkább északra megyünk, majd meglátjuk meddig. Itt van közel Fort Lauderdale, Hollywood (itt is van), Palm Beach.

A miami buszos túra egész délutános volt, de legalább körbejártuk Miami részeit, nevezetességeit. Bár itt aztán nem a templomok és történelmi épületek a turista látványosságok, hanem a hírességek házai. A hajós túrán láthattuk Antonio Banderas, Shakira, Enrique Iglesias, Ricky Martin, Gloria Estefan, Will Smith és Madonna "kis" nyaralóit. A buszos túrán még elkapott minket az eső, bár mostanában mindennapos errefele a nyári zápor. Van vagy 32 fok, de nagyon párás a levegő emiatt.

Este sétáltunk egy nagyot a környéken, vacsoráztunk egy olasz étteremben, járkáltunk az estében, vásárolgattunk (további 3 darabbal bővítettem a Bon Jovi CD gyűjteményemet:), hangulatos volt, sok turista van erre, a bárok, éttermek tömve. Na jó, mindjárt éjfél, ideje aludni is kicsit.

végre megérkeztünk :)

South Beach

Shakira házikója

közelít a vihar